Álmok mindig voltak - holott nem volt rájuk szükség igazság szerint soha. Tulajdonképpen az animák létezése, nem túl szépen szólva, csak hülyíti a népet. Kell valaki, hogy felgöngyölítse a szálakat, ha valójában egyszerű halandó is az illető.
Mert igen, a halandók irrealitásokra való érzékenysége és kíváncsisága indította el annak idején az álomfejtők történetét.
Ma már könnyedén bontjuk és bombázzuk szét az animák építményeit. Bárhol megtaláljuk őket, és különleges módszereinkkel mi vagyunk, akik még végezni is tudunk velük. És a legtöbbünk könnyű szívvel meg is teszi.
Az embereknek is próbálunk segíteni, de az álomfejtés fogalma a valósághoz képest valóban egész mást mond nekik. Nem észlelik, amit teszünk, csak ha valahogyan túl mélyre folynak a különleges ügyekben.
Erre azoban odafigyelünk. A sámánok jól kiképeztek minket arra, hogy egyszerre legyünk harcosok, vadászok, álomfejtők és kifelé egyszerű emberek is. Nekik hála válhat akár egy átlagember is álomfejtővé, mi pedig akár sámánná, bár ez nem jellemző. Én animát is láttam már, aki álomfejtőnek állt.
Küzdelmünk a tiszta és fejbe zárt álmokért sosem ér véget, míg egyetlen anima létezését is érzékeljük Bawaajigében. Bár nem élünk tovább, mint az átlagos halandók, újra és újra a nyomunkba lépnek. És hogy mi történik, miután az álomfogó minden bajt megfogott?
Csend, béke... Unalom.
A kezdetekben mi, álomfejtők a szuperképességek közül 15 pont értékben válogathatunk.