Stefan von Leander; álomfejtő

Eltekintve az álomfejtői képességeimtől teljesen átlagos, harmincas éveimben járó férfi vagyok. Hajam sötétszőke vagy világosbarna színű, ki mit mond rá, szemeim színe változó. Kék, zöld, szürke között vacilálok íriszeimet illetően, tetszés szerint ez is bármelyik lehet. Alkatom izmos, de inkább csak eléggé, mint túlságosan. Felsőtestemre, vállaimra, combjaimra edzéseim során egyaránt nagy hangsúlyt fektetek, mivel minderre szükség van ahhoz, hogy kellően harcra kész legyek. Kedvelem az olyan klasszikus ruhadarabokat, mint ing, élére vasalt nadrág, de nem ritkán látni rajtam egyszerű farmert és sötét dzsekit.
Jellememet tipikusnak mondanám. Hosszú ideig nyugodtan viselem a dolgokat, ám egyszer mégis szót emelek magamért. Nem sűrűn emelem meg a hangomat, de mindig kellő tekintélyt szerzek magamnak. Nem vagyok birtokló, erőszakos. Ismerem a legtöbb illemszabályt, ami egy nemesi származású férfiúnak szükséges lehet, és ezeket alkalmazom is. Kíméletes jellem vagyok, de a képességeiket mások ártalmára használó animákat lelkiismeret furdalás nélkül kapom el, és adom át a sámánoknak.


- Stefan! Stefan! - hallom idős édesanyám hangját az asztal túlsó végéről. Úgy tűnik, figyelmem megint elkalandozott a vacsora közben, de esetemben ez nem az első, s nyilvánvalóan nem is az utolsó alkalom. Tekintetem lassan emelem az arcába, szinte lopva, mert tudom, udvariatlanság bámulni bárkit - talán még a tányéromon érintetlenül heverő szelet húst és zöldségeket is. Nyilván édesanyám is erre kíván figyelmeztetni engem, így szinte szemlesütve várom, mit szeretne mondani.
Ezúttal, úgy tűnik, megelégszik azzal a tudattal, hogy a nevemre legalább még figyelek, hiszen csak mosollyal az arcán biccent egyet felém, és folytatja tovább nagyapám felé már megkezdett mondatát. Igen, tény, hogy nem sokszor üldögélek nyitott füllel a körülöttem történő teljesen megszokott dolgok iránt. Általában máshol járok, általában álmaimat fejtegetem, mert ez az igen különleges lehetőség csak nekem adatott meg családom egészét tekintve: álomfejtő vagyok.
A szüleim nem tudnak róla, a nagyszüleim sem. Harminc éves már elmúltam, s még mindig arra kényszerülök, hogy velük lakjam; nem, mert úgy tartja kedvem, vagy mert nem volna hová költözzek innen, hanem mert ez a nagy és ősi családi hagyomány - mindenki együtt, a régi von Leander villában lakik. Több, mint húsz szobánk van, bőven elférünk sajnos, vagy nem sajnos, mindegy. Így nem is csoda, ha bensőmet igyekszem minél mélyebbre zárni, s benne leginkább egész magamat. Stefan von Leander vagyok, aki a családi vállalkozásban mint üzletköző keményen dolgozik, de időközben mégis el-elkalandozom, hogy álmokat robbantsak szét, hogy animákat fogjak el.
Nem szoktam kivégezni senkit, nem vagyok gyilkos. Éppen ezért tudok olyan tiszta szemekkel nézni édesanyám arcába, miközben valahol mélyen érzem, tudom, hogy az asztalfőn ülő apámnak épp ismét rólam beszél; arról, miért nem vagyok még nős, miért tűnök kívülről olyan furcsán magány-élvezőnek. Nem is sejtik, hogy a párválasztást leginkább az életmódom nem engedi, sem, hogy van egy nő, akivel történhetett volna valami, de mégis inkább csak barátként kedvelem. És olykor munkatársként.
Sámán az illető, az eredetileg magamnak vásárolt lakásban lakik bérlőként. Animák nyomán halandóként érkezett ide, de ma már többet beszélgetünk, mert sámán lett belőle. Megvallom, örülök, hogy mégsem mindenki tart őrültnek a világon. Vannak kapcsolataim, és oly sok mindenkit ismerek, de álomfejtőt mégis alig. Magányos életforma az enyém.
- Stefan, Drágám, légy oly kedves, nyújtsd ide nekem a sót - kér nagymamám. Már olyan sok ideje él, hogy titkon sámánnak hiszem. Átnyújtom neki a sót, majd mosolygós köszönetére épp csak biccentek egyet hűvösen, udvariasan. Már nem hívom őt nagyinak. Már csak arra vigyázok, nehogy helyet kapjanak az álmaimban, mert tudom, ők a gyengepontjaim.
Felállok az asztaltól, megköszönöm a vacsorát. Szüleim és nagyszüleim, testvéreim furcsálló tekintetétől üldözve lépdelek fel a lépcsőkön szobámig, és felkészülök. Ma este hadművelet. És lehet, hogy meg fognak lepődni, amikor egyszer majd nem jövök többé haza.


Erő (3)
Gyorsaság (3)
Illuzionálás (1)
Kiszúrás (3)
Rémálom (4)
Vonalszakítás (1)


Foglalkozás: Üzletköző a családi vállalkozásban.
Hajszín: Világosbarna.
Szemszín: Kékes.
Ismert családtagok: Apám Louis, Édesanyám Cassandra, nagyszüleim: Claire, Harrison, Blake és Marcus, Öcsém Jarvis, Húgom Vivian.
Szexuális vonzalom: Nők.
Születés ideje: 1978. május 11.
Születés helye: Finnország; Helsinki
Családi állapot: Egyedülálló vagyok.
Vágyak: Függetlenné szeretnék válni, megállni a saját lábamon, nem érezni többé őrültnek magam, találni valakit, aki megbecsül, körbeutazni a világot.
Félelmek, fóbiák: Elveszíteni bármelyik szerettemet, olyan idegen lényekkel kerülni összetűzésbe, akiket mások teremtettek, ezért nem ismerem őket.
Betegség, allergia: Vegyszerallergiám van.
Mélyre ható rossz emlékek: Néhány rémálom, melyeket én teremtettem, és meg is kellett élnem őket.