Bernardo Tyran's

Bűzölgő világ, én így szeretlek.
Kezdem az evidenciákkal magamról. Van egy rakat tetkóm. A vállamtól a jobb karom totál le van fedve, ezt csipázom a legjobban a saját testemen. Sokat gyúrtam, sokat verekedtem, az izmaim vannak, én meg feltűnően jól tartom őket. Általában nem mutogatásra használom őket, hanem mászásra, ütésre, amire épp kell. A szemeim valami kékfélék. Nem mindig borotválkozok, csak ha már nagyon muszáj. A hajam rövid, barna. Legtöbbször sapka alá dugom. A legjellemzőbb öltözködés nálam farmer vagy bőrszerkó. Motorozok is, de a motoromat eladtam nemrég, mert kellett a lóvé. Majd csórok újat. Vagy kialkudom. Hány életbe kerül? Nem érdekel.
Mert akaratos vagyok. És a dolgaim kilencven százalékban összejönnek. Sűrűn van igazam. Ha nincs, max ütök. Agresszívnek alapból nem mondanám magam, de férfi vagyok és szeretem fitogtatni az erőm, ha már van.
Mit még? Nem olvasok. Persze tudok, de untat. Én élni akarom az életemet. Kellenek bele luvnyák, kaja, pia, pénz, autók, akciójelenetek. Ha pedig valami nincs meg, beszerző körútra kell menjek, ami a kedvenc elfoglaltságaim egyike. Asszonyt rabolni ágymelegítőnek, kocsit lopni, bármi jót. Viszont az unalom nem használ a jellememnek. Amikor a kedvem nincs a topon, szívesen játszom istent. Nem, bocs, egyébként is. Elvagyok azzal, hogy másoknak fájdalmat okozzak. Vagy csak szórakoztassam magamat a velük való szórakozáson keresztül.
Ennyit rólam. Ha kíváncsi vagy, kérdezz. Minden válasz kialkudható.


Születtem a poros városban a vén Föld hátán, nevelődtem anyám karjaiban. Ők úgy tartották, jobb lesz mindenkinek, ha szép csendben a hátuk mögé dugnak, mert kevés kölyöknek van olyan képessége, mint nekem. Durva, mi? Köztünk született animák közt ez természetes, de mivel nem grasszálgatunk annyian, az embereknek még föl-föltűnik a végén a dolog idegensége.
Nasszóval. Voltam vagy öt-hat éves, mikor apám, egy bozontos, fűzöld szemű csávó ellopott anyámtól szó szerint, mondván neki valami olyat, hogy a kölyöknek rendesen ki kell tanulni a mesterséget, azt pedig ebben a rohadt porban nem lehet. És vitt. A fülemnél fogva is, ha arról volt szó, míg Bawá'ból át nem húztuk a csíkot Amcsi északi városainak egyikébe, Detroitba. A nagy világlátás annyi volt, hogy egy olajszagú sikátorban más bűzölgő pasik verekedni és ölni tanítottak "szükséged lesz rá" szólamokat diktálva közben belém. Izgi volt. Egy gyereknek persze minden tetszik, ha fiú az illető és harccal kínálják. De egyre furcsább dolgok történtek.
Mert a családi cuccos mások számára különlegesnek ható jellegzetes vonásai én viszonylag hamar elkezdtem a fogamra valónak érezni. Azt, hogy apám meg anyám időnként eltűntek mellőlem, gyorsan elkönyveltem magamnak. De amikor apám is elhagyott, volt ez köbö tizenhét éves koromban, már nem volt sok hátra, míg kénytelen voltam megtapasztalni, milyen szívás is lesz az életem elkövetkező részlete. Az összes elkövetkező.
Detroit keményebb negyedében balhés skacokkal üzletelgettünk mindenféle törvénytelen áruval, és én akkor múltam tizennyolc. Egy késő éjjelen unottan baktattunk a már szokottan fekete olajbűzbe mártott kis utcák egyikén a haveri társasággal, amikor éktelen üvöltést kínáló fájdalomban kellett kitörnöm. Azok persze azonnal elrohantak. Abból az időből nem is sokra emlékszem, de biztosan nincs róla egy fénykép anyuci gyűjteményében, hogy "a kisfiam első pengéje egy sámántól".
Igen, b.sz.tt anima lettem én is, mint mások, akikkel azután sikerült megismerkednem. Méghozzá, mint aztán anyám édes módon egy levelében a kérdéseimre felelve felvilágosított: egy egész dinasztiából való. Pazar nekem, mondtam rá. És azóta így vagyok kénytelen élni.
De hála az erőmnek, legalább a világot úgy tojom le, ahogy csak akarom. Van pár haverom, azok is animák, akár csak én. Kiszórakozzuk magunkat a branccsal a legjobb bárokban, néha kegyetlenebbek is vagyunk a kelleténél. Szabályok? Mire föl? Nekem semmi szükségem rájuk, mert magam körül lazán rendet tudok tartani. Több harcmodort sajátítottam el legalább a minimális életvédő szinten, de van pár kés nálam szinte mindig, szóval úgy álljon ki velem a hóra valaki, hogy nem szoktam nagyon vigyázni, hova szúrok vagy ütök. Simán ölök, öltem is már. Megtehetem. Mit ne tehetnék meg? És így vagyok tökéletesen elégedett, mert egyébként k.rv. jót tesz a bőrnek, ha a kínjaidat másokkal is megéleted, ráveszed őket, hogy helyetted viseljék. De hol hagytam abba már?
Áttoltam a pofámat a városba, szóval vissza Bawá'ba úgy két vagy három hónappal ezelőtt. Még a télen. Vettem egy lakást meg egy verdát kéz alatt, jó pénzért. Életet adtam érte. Mondom: simán ölök, ha abból érdekem származik. Nem szeretem a lehetetlen szót. Célom a szitiben, hogy az elhagyottak helyett új brancsot keressek, majd dögre keressem magam. És kéne még egy tetkó. Még nem tudom, hová.



Árnyuralom (2)
Fémuralom (2)
Hipertér-ugrás (4)
Láthatatlanság (2)
Regeneráció (3)
Repülés (5)
Térfordítás (4)


Foglalkozás: kétes eredetű portékák üzletkötője
Hajszín: kék
Szemszín: barna
Ismert családtagok: anyámék megpusztultak, a többi meg 8
Szexuális vonzalom: az összes kicsit is csinos csaj 20-30
Születés ideje: 85. júli 29.
Születés helye: Bawa'
Családi állapot: független
Vágyak: szerezni minden ujjamra egy csinos nőt, aki csendben van; sok pénz; sok kaja; sok tetkó
Félelmek, fóbiák: nincs, de még lehet
Betegség, allergia: nincs
Mélyre ható rossz emlékek: pár gyilkosság, néha előjönnek